Budapesten születtem, koraszülöttként, hat és fél hónapra jöttem a világra. Születésemkor több negatív tényező is fellépett, és szerepet játszott abban, hogy elveszítettem a látásom.

Tulajdonképpen a kamaszkorom óta egyértelmű a számomra, hogy egyes élethelyzetekben az átlagtól eltérő módszert igényel egy-egy probléma megoldása. A látásról szerezhető tapasztalat a fényérzékenységemben ki is merül. Ahhoz, hogy az ember jól kezelje a hasonló helyzeteket, kapaszkodókra van szüksége, nekem például sokat segített szüleim odaadó szeretete, később pedig a Józsefvárosi Szent József Plébánia elfogadó közössége.

Általános iskolába a Vakok Iskolájába jártam, majd pedig a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban folytattam tovább a tanulmányaimat.

A középiskolás évek alatt bepillantást nyerhettem a rádiózás világába, ugyanis ebben az időben kezdtem el beszélgetéseket készíteni a csütörtöki napindítóban a Mária Rádiónál, ott készíthettem az első interjúimat – egy hajléktalanoknak tartott lelkigyakorlaton. Hazatérve egészen más volt a vacsora íze, soha nem fogom elfelejteni. Az ott szerzett tapasztalat emberi téren rengeteget hozzátett az életem alakulásához.

A rádiózás mellett az ELTE Kommunikáció szakán kezdtem tanulni. Az Egyetemi évek alatt végig arra törekedtem, hogy minden csoporttársammal legalább a köszönőviszony meglegyen, senkitől nem vártam el, hogy megkülönböztetettként kezeljen. Nem éltem másképp, mint a csoporttársaim, eljártam velük szórakozni, befogadtak, nem jelentett számukra problémát, hogy én nem látok.

Az egyetem befejezését követően főállású munkatársként dolgoztam a Mária Rádiónál, majd a Magyar Katolikus Rádió közéleti szerkesztőségéhez kerültem, jelenleg is ott dolgozom.

Nagyon szeretnék úgy élni, úgy dolgozni, úgy tenni mindent az életben, hogy az emberek meglássák rajtam „Isten szeme fényét.”

Elérhetőségeim:
E-mail: balazs.zsani08@gmail.com
Telefon: +36 (30) 232-9592